suhanó


Most ideképzelek egy kemencét a hátam mögé. Ülök a kemencepadkán, hátradőlök, és jóleső meleget érzek. Kell most egy kis csönd. A lámpát közelhúzom, hogy legyen elég fény az olvasáshoz. A papír zizeg, ahogy lapozok.

Reklámok

van úgy, hogy rámtör váratlanul, olyankor nagyon gyorsan sürgős és halaszthatatlan dolgot kell kitalálni magamnak, vagy jusson eszembe, amit már régen is akartam, ami nagyon fontos és érdekfeszítő, ja igen, keresni akartam képeket, és hozzá alkalmas szöveget, ki mikor hol, és mit mondott, tett, vagy nem tett, érdekes lenne megszámolni, hogy most ebben a pillanatban hányan élvezik az életet, adnak örömöt, vagy gáncsolnak épp, éheznek, fáznak, remélnek, vagy ülnek be a szaunába, tetkót, piercinget rakatnak magukra-, mintha attól változna a lényeg-, hányan kavarják a felszínt, a semmit, hányan írnak épp verset, rajzolnak szépet, vagy a színpadon hajolnak a zúgó taps felé, miközben lent összesúgnak páran-, hallottad? nahát, még ilyet, s élvezik más baját, nem a színpadit. S hányan lopják épp a kábelt, s a színesfém-báró hajol a biliárdasztal fölé, pukkan a pezsgő, a vasutas mérges, mert váratlanul indulni kell, s a lázas beteg fordul, siet a borogatás, az orvos késik, mert lett más sürgősebb eset, apó még bekészít egy pohár vizet, együtt öregedni fain ám, lehet fortyogni, mikor horkolni kezd, a macska vadászni indul, a nyest se rest, rágja mi útjába kerül. De maradjunk a csendes békés estnél, sün döcög át a kerten, kutya is bóbiskol, csak az orra hegye, és a füle éber- Jó ez így, eleresztem az írókát, szaladjon, amerre lát, aztán jó éjszakát.